Csak egy kis előszó.
Ausztráliában ugye angolul beszélnek, de én mindent magyarul fogok írni!
Ennyi. :)
A gépünk reggel 6-kor indul, de 4-re ott kell lenni a becsekkolás miatt. Vasárnap délután 5-kor mentem aludni, ma meg 2-kor keltem. Csodás volt. Amint eszembe jutottak a lányok, kipattantam, bevonultam a szentélybe, és rájöttem, hogy nem vittem ruhát.Visszamentem, aztán újból irány a szentély, a megtisztulás után a nagy tükör. Ma egy fehér póló van rajtam aminek a közepén egy fülhallgatós szívecske van. Még a nyakamba raktam egy narancssárga kockás sálat, és felkaptam egy zöld pulcsit halvány piros virágokkal, felmartam a bőröndöt és lerobogtam a lépcsőn. Amint kiértem, megjelent egy piros autó, az ablakból pedig kezek lógtak kifelé. Egyre közeledett, aztán előbukkant egy nagy vörös csimbók. "Itt van, ő az! Tina, pattanj be!" Nem kellett kétszer mondani. Egy rövid hajú nő vezetett, az anyósülésen meg Alex nagybátyja, Markus ült. "Szia Tina."-köszönt Mark, és a sofőr. Elindultunk, és egész úton a lányokkal vihogtunk.
////////////////////////////////÷\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\
Na, már becsekkoltunk, meg minden, a repülőn ülünk. Három szék van egymás mellett. Én Lindával és Naomival ülök együtt, Alex Emilivel és Markkal. A repülőút 1 nap.
// Másnap //
Délután 2 óra van, most szálltunk le a gépről. Istenem, de meleg van! Mondjuk miért csodálkozok? Tiszta sivatag az egész kontinens. Alex apja jött értünk egy terepjáróval. "Szia Alex!" "Szia! Apa, ők a barátnőim. Emili, ő Párizsból jött. Aztán itt van Naomi, ő Jokohamából, Linda Norvégiából és Tina Magyarországról." "Sziasztok lányok."-Markust csak most vette észre-"Szia öcsi!"-mondta vigyorogva és megölelte. "Na gyertek, menjünk." És mi mentünk. A tanyára vezető úton meglepően nagy csend volt. Alex apja valahogy komorabban nézett ki, mint Mark. "Mark."-szólalt meg Alex apja, és ránézett a mellette ülő Markra."New Yorkba kell utaznom. Nem lenne nagy baj, ha egyedül maradnál a lányokkal?" Alex tátott szájjal ránk nézett, én meg csak rá kacsintottam. "Nem, dehogy baj. Megleszünk. De mikor érsz haza?" "Jajj köszi Mark! 3 hét, de hagyjátok csak itt a házat, majd megkérek valakit." Már látjuk a tanyát. Fú, Alexéknál rengeteg állat lehet. Kapásból máris látok egy marha csordát és néhány lovat. "Meg is jöttünk."-mondta Alex apja. Kipattantunk, előszedtük a cuccunkat. Mindenki azt a bőröndöt hozta, amivel a koleszba ment, de Emili bőröndje volt a legnagyobb, és még így is alig fért bele a cucca. Mindenki megszemlélte, és mosolygott. "Mi az? Csak néhány apró extra dolog."-mondta kicsit felháborodva Emili, de azért a végére nevetett. "Na gyertek lányok! Egy szobában alszunk, de elfogunk férni." A házban kellemesen hűvös volt. Egy skótjuhász kutya üdvözölt minket. "Szia Maszat!"-és leguggolt a kutyához, majd ránk nézett. "Mi az? Nem is mondtam, hogy van egy kutyám?" Megráztuk a fejünket. Erre felállt. "Na jó mindegy. Lányok, van egy kutyám!"-mondta büszkén, mi meg csak nevettünk. Fel mentünk az emeletre és lepakoltunk. Mindenki a földön aludt, de senkit se zavart. "Sziasztok lányok!"-kiáltott fel Alex apja-"Sajnálom, hogy nem tudlak jobban megismerni titeket. Alex, te meg vigyázz magadra!" "Jó jó, szia apa! Majd mesélj New Yorkról!" "Oké, szia!" És elment. Az ablakból még néztük egy ideig, aztán Alex megszólalt. "Na lányok, szabad a pálya. Van kedvetek autózni?" Mindenki bólogatott."Ok, akkor gyertek! Mark, elmegyünk autózni!" "Jó de vigyázzatok!" Mi? Egyedül megyünk? Ijedten összenéztünk a lányokkal. "Na, gyertek!" Lerobogott a lépcsőn, de mi csak félkómában tudtunk menni. Mark oda dobta a kulcsot Alexnek, aki még a levegőben elkapta, aztán már kint is volt. Mire mi is kiértünk, Alex már kinyitotta a kocsit, és annak támaszkodva várt. Mi is odaértünk. "Alex, csak úgy izé... ki fog vezetni?"-kérdezte félénken Naomi. "Na igen... önként jelentkező?" "Na majd én, dobjad a kulcsot!"-vállalkozott Linda. "Te tudsz vezetni?"-kérdeztem bugyután. "Nem." "De ugye próbáltad már? Úgy értem, hogy a szüleid ugye tanítgattak már?" "Nem, dehogy!" "Alex, remélem van légzsák!" "Nem, nincs." Mindenki halál sápadt lett. Alex vigyorgott, Linda meg gonosz mosollyal a kezét dörzsölgette. "Nyugi, csak vicceltem! Még mielőtt elájulnátok." Mindenki "megöllek" arccal nézett rá. "Na beszállás!"-rikkantott Alex. Ő beült Linda mellé. "Jó. Alex, hova is kell ezt az izét betenni?"-aztán mosolyogva ránk nézett, majd beindította a motort. Azzal a mozdulattal rá is lépett a gázra, de a motor lefulladt. "Alex, van toll meg papír? Szerintem elkezdhetnétek írni a végrendeleteteket." Ez kicsit feloldotta a stresszt. Linda ismét próbálkozott, de megint nem sikerült. Aztán harmadjára megmozdult a kocsi. "Alex, merre megyünk?" "Hmm. Asszem van egy party nyugaton, úgy 200 kilométerre." "Mi? 200 kilométer?" "Emili, az itt kevésnek számít." "Akkor menjünk!" Linda rátaposott a gázra, ami egy kicsit megdobta a kocsit, de amúgy egész ügyes. Linda már 80 km/h -ás sebességgel száguldott. "Alex, nem törvényellenes jogsi nélkül vezetni?" "Dehogy nem. De tudod ki igazoltat itt. A rendőrök is helikopterrel járőröznek, felülről meg csak azt látják, hogy megy egy kocsi." "Ettől nem nagyon nyugodtam meg."-makacskodott Naomi, de aztán csönd lett. Úgy fél óra múlva szembe jött egy kocsi. Kicsit megijedtünk, hát még amikor elkezdett dudálni, meg villogni. Linda megállt. "Csak lazán lányok!"-figyelmeztetett minket. Egy egész helyes fiú szállt ki az autóból, és felénk jött. Linda letekerte az ablakot és a könyökével rátámaszkodott az ajtóra. Kinézett és megszólalt. "Valami gond van, biztosúr?" Erre a fiú megállt. Jujj Linda, ezt lehet, hogy nem kellett volna...
// Másnap //
Délután 2 óra van, most szálltunk le a gépről. Istenem, de meleg van! Mondjuk miért csodálkozok? Tiszta sivatag az egész kontinens. Alex apja jött értünk egy terepjáróval. "Szia Alex!" "Szia! Apa, ők a barátnőim. Emili, ő Párizsból jött. Aztán itt van Naomi, ő Jokohamából, Linda Norvégiából és Tina Magyarországról." "Sziasztok lányok."-Markust csak most vette észre-"Szia öcsi!"-mondta vigyorogva és megölelte. "Na gyertek, menjünk." És mi mentünk. A tanyára vezető úton meglepően nagy csend volt. Alex apja valahogy komorabban nézett ki, mint Mark. "Mark."-szólalt meg Alex apja, és ránézett a mellette ülő Markra."New Yorkba kell utaznom. Nem lenne nagy baj, ha egyedül maradnál a lányokkal?" Alex tátott szájjal ránk nézett, én meg csak rá kacsintottam. "Nem, dehogy baj. Megleszünk. De mikor érsz haza?" "Jajj köszi Mark! 3 hét, de hagyjátok csak itt a házat, majd megkérek valakit." Már látjuk a tanyát. Fú, Alexéknál rengeteg állat lehet. Kapásból máris látok egy marha csordát és néhány lovat. "Meg is jöttünk."-mondta Alex apja. Kipattantunk, előszedtük a cuccunkat. Mindenki azt a bőröndöt hozta, amivel a koleszba ment, de Emili bőröndje volt a legnagyobb, és még így is alig fért bele a cucca. Mindenki megszemlélte, és mosolygott. "Mi az? Csak néhány apró extra dolog."-mondta kicsit felháborodva Emili, de azért a végére nevetett. "Na gyertek lányok! Egy szobában alszunk, de elfogunk férni." A házban kellemesen hűvös volt. Egy skótjuhász kutya üdvözölt minket. "Szia Maszat!"-és leguggolt a kutyához, majd ránk nézett. "Mi az? Nem is mondtam, hogy van egy kutyám?" Megráztuk a fejünket. Erre felállt. "Na jó mindegy. Lányok, van egy kutyám!"-mondta büszkén, mi meg csak nevettünk. Fel mentünk az emeletre és lepakoltunk. Mindenki a földön aludt, de senkit se zavart. "Sziasztok lányok!"-kiáltott fel Alex apja-"Sajnálom, hogy nem tudlak jobban megismerni titeket. Alex, te meg vigyázz magadra!" "Jó jó, szia apa! Majd mesélj New Yorkról!" "Oké, szia!" És elment. Az ablakból még néztük egy ideig, aztán Alex megszólalt. "Na lányok, szabad a pálya. Van kedvetek autózni?" Mindenki bólogatott."Ok, akkor gyertek! Mark, elmegyünk autózni!" "Jó de vigyázzatok!" Mi? Egyedül megyünk? Ijedten összenéztünk a lányokkal. "Na, gyertek!" Lerobogott a lépcsőn, de mi csak félkómában tudtunk menni. Mark oda dobta a kulcsot Alexnek, aki még a levegőben elkapta, aztán már kint is volt. Mire mi is kiértünk, Alex már kinyitotta a kocsit, és annak támaszkodva várt. Mi is odaértünk. "Alex, csak úgy izé... ki fog vezetni?"-kérdezte félénken Naomi. "Na igen... önként jelentkező?" "Na majd én, dobjad a kulcsot!"-vállalkozott Linda. "Te tudsz vezetni?"-kérdeztem bugyután. "Nem." "De ugye próbáltad már? Úgy értem, hogy a szüleid ugye tanítgattak már?" "Nem, dehogy!" "Alex, remélem van légzsák!" "Nem, nincs." Mindenki halál sápadt lett. Alex vigyorgott, Linda meg gonosz mosollyal a kezét dörzsölgette. "Nyugi, csak vicceltem! Még mielőtt elájulnátok." Mindenki "megöllek" arccal nézett rá. "Na beszállás!"-rikkantott Alex. Ő beült Linda mellé. "Jó. Alex, hova is kell ezt az izét betenni?"-aztán mosolyogva ránk nézett, majd beindította a motort. Azzal a mozdulattal rá is lépett a gázra, de a motor lefulladt. "Alex, van toll meg papír? Szerintem elkezdhetnétek írni a végrendeleteteket." Ez kicsit feloldotta a stresszt. Linda ismét próbálkozott, de megint nem sikerült. Aztán harmadjára megmozdult a kocsi. "Alex, merre megyünk?" "Hmm. Asszem van egy party nyugaton, úgy 200 kilométerre." "Mi? 200 kilométer?" "Emili, az itt kevésnek számít." "Akkor menjünk!" Linda rátaposott a gázra, ami egy kicsit megdobta a kocsit, de amúgy egész ügyes. Linda már 80 km/h -ás sebességgel száguldott. "Alex, nem törvényellenes jogsi nélkül vezetni?" "Dehogy nem. De tudod ki igazoltat itt. A rendőrök is helikopterrel járőröznek, felülről meg csak azt látják, hogy megy egy kocsi." "Ettől nem nagyon nyugodtam meg."-makacskodott Naomi, de aztán csönd lett. Úgy fél óra múlva szembe jött egy kocsi. Kicsit megijedtünk, hát még amikor elkezdett dudálni, meg villogni. Linda megállt. "Csak lazán lányok!"-figyelmeztetett minket. Egy egész helyes fiú szállt ki az autóból, és felénk jött. Linda letekerte az ablakot és a könyökével rátámaszkodott az ajtóra. Kinézett és megszólalt. "Valami gond van, biztosúr?" Erre a fiú megállt. Jujj Linda, ezt lehet, hogy nem kellett volna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése