2. fejezet: Új barát

Én mindenesetre odamentem a tanárnőhöz, és lefixáltam a Tina-Naomi-Linda-Alex négyest. Azt mondta, hogy majd beküldi hozzánk az 5. lányt, aztán kacsintott. Jesszus, ez elég fura. Na mindegy, közöltem a hírt a többiekkel, és elfoglaltuk a szobát. A kis vendégünk jó sokára jött meg. Egy szőke hajú lány lépett be, lehajtott fejjel. "Szia."-köszöntem neki. "Sziasztok..." Mintha csak Naomi első köszönését hallottam volna. Vagyis hogy azt se hallottam, csak sejtettem. Lesujtóan a többiekre néztem, de csak Linda kapcsolt. "Örülünk, hogy velünk leszel."-és kedvesen mosolygott. Hirtelen felemelte a fejét, és mosolygott de úgy, mintha egy fotózáson lenne. A szemei enyhén duzzadtak voltak. Biztos megríkatták a lányok...Elhatároztam, hogy ő is a kis csapatunk tagja lesz. Kiszemelte az egyetlen üresen maradt ágyat, és lehuppant, közben csak mosolygott. Mi meg csak néztük. Azt hittem, hogy ott nyírom ki Lindát, de rájöttem, hogy lemaradt az összetűzésről, ami nem is baj, de így még nem kerek neki a story. Sokáig ültünk így, míg nem Linda megtörte a csendet. "Mesélj valamit."-mondta a lánynak. Felkapta a fejét. "Milyen illetlen vagyok!"-és csak mosolygott. "Emili vagyok, Párizsból." "Én Tina, Budapestről." "Naomi Jokohamából." "Linda, Norvégiából." "És végül Alexandra, a barátaimnak Alex, Ausztráliából." "Na és most, hogy ilyen szépen sorban bemutatkoztunk, szerintem ismerkedjünk is!"-Linda aztán tudja. Milyen gyorsan elintézte, hogy szóba álljanak egymással!
És igazából egész hétvégén ismerkedtünk, az osztállyal meg csapatmunka néven kellett méréseket végezni nos.. mindenen. A fűszáltól kezdve a folyóig. A szerves anyagokat mikroszkóppal kellett megvizsgálni. Egy szoba volt egy csapat, úgyhogy Emilivel dolgoztunk együtt. Meg kell mondjam, aranyos lány ő is. Jól beosztottuk. Naomi gyűjtögetett, Linda az adatokból levonta a következtetést, Emili figyelt a tisztaságra, én meg Alexszel döglődtem a fűben. Csodás csapatmunka. :D
A fiúkról is megtudtam pár dolgot. Először is, nincs okostojás. Ez nekem fura, de ez van. 3 visszahúzódó srác, Félix, Valér és Baku. Az utolsó kicsit tetszik Naominak, hiszen ő is japán és jellemben is hasonlítanak. Aztán, 5 menő fiú, azok akik a suli előtt röhögtek, Csaba, Erik, Don, Tomi és Shane. És a maradék 4 fiút még nem azonosítottam. Szóval nem tudom hova sorolni őket. Ezek Mathis, Boli, Chris és Svann. Nem biztos, de szerintem Emilinek tetszik Mathis. Most itt mindenkit összehozok mindenkivel. :D Na mindegy.
Aztán az is kiderült, hogy miért pont Emili került ki a hatosból. Azért, mert szembeszállt Alízzal (ő a nagyképű lány) . Mindenfélét mondtak neki, aztán közölték, hogy elkotródhat. Úgy néz ki, ettől még Alex is megbocsátott neki. Most már ő is a baráti körben van...

1. fejezet II.rész

A nagy dumálás közben észre se vettük, hogy megjött az ofő. Nő volt, na de milyen... eléggé olyan volt, mint aki a Walking Deadből (zombi apokalipszises sorozat) jött ki. Nagyon zsémbes és fontoskodó. "Jó reggelt hölgyeim."-jött oda hozzánk-"Kik is maguk? Ó, nem is tudtam, hogy külföldről is jönnek diákok."Na ilyen a tökéletes ofő. "Alexandra, Blake Alexandra." "Igen, meg is van. Hát te?"-mutatott rám a tollával."Szalai Tina." "Ühöm... igen...és te?"-nézett Naomira. "Én..szóval Gavura Naomi." "Rendben, szóval mindhárman a 9.c osztályba járnak. Elvárom a tiszteletet és a jó magatartást. Uff!"-azzal elment. Eléggé hangyásnak tűnik, de lehet, hogy csak feszültség oldás miatt viselkedik így. Alighogy elment, egy újabb lány jött be a suliba. Már messziről integetett nekünk. Értetlenül visszaintegettem. "Ismered őt?"-kérdezte Naomi. "Nem..."-mondtam bugyután. Mikor elénk ért, megállt és közben vigyorgott mint a tejbetök. "Sziasztok!"-mondta még mindig mosolyogva. "Szia!"-köszöntünk egyszerre. "Linda vagyok, és ti?"-kérdezte. Nagyon okos feje van. Olyan... okos na! :D Bemutatkoztunk egymásnak és elgondolkoztam. Valahogy ez a lány is olyan kedves. Itt azon a hatoson kívül mindenki ilyen cuki? És válaszként jött is öt lány, asszem emósok, de ez nem lényeg, hanem az, hogy cigiztek. Amikor meglátták a tanárnőt, eldobták a csikket. Az egyik lány nem tudott magyarul, a többiek fordítottak a tanárnak. Amikor elmentek mellettünk, elengedtek egy "Cső!"-t. Nem biztos, hogy jól láttam, de össze volt vagdosva az arcuk, kezük és a lábuk is. Emósok. De ettől még lehetnek jó fejek. Sőt, a legtöbb ilyen embernek pszichológiai baja van. Kicsit sajnálom őket. "Emberek!"-szólt a tanárnő, de senki se figyelt."Emberek!"Semmi."Akinek nem látom a szemét, azt meg kell hogy öljük. Ez áll a házirendben."Erre mindenki befogta a lepénylesőjét és a tanárra meredt. Amikor elnézett, Naomira pillantottam. Szegény teljesen bepánikolt. "Nyugi, nem gondolta komolyan."-súgtam neki. Láttam, hogy kicsit megkönnyebbült. A nő elmondta, hogy mi lesz, hogy lesz. Valami Ukrán faluba megyünk, a határ mellett. Olyan busszal mentünk, ahol voltak 4-es helyek. Az egyiket honfoglalás szerűen meg is szálltuk. Az úton megtudtam, hogy Alex tanyán nevelkedett, és a szülei csak úgy spontán küldték Magyarországra, hogy járjon koleszba. Linda meg egy norvég faluból költözött a családjával az Alpok lábához és ő akart minél messzebb a családjától koleszba járni. Gondolom nincs jóban a családjával, de erre már inkább nem kérdeztem rá. Naomi meg csak figyelt. Egész úton egy szót se szólt.
Amikor megérkeztünk, kiderült, hogy csak 5 ágyas szobák vannak. Megijedtünk. Tuti lányt kapunk. De az emósok együtt lesznek, viszont a hatosok hatan vannak. Na, vajon kit fognak kitenni?

1. fejezet I. rész

Fél 9-re van megdumálva a találka, Debrecenbe, ahol a suli van. Na mármost, ha szerencsénk van, oda érünk 2 óra alatt, így hát hajnali 4-kor keltem fel... pontosabban ébredtem. Nem is tudom, hányszor nyomtam meg a "Szundi" gombot, hiszen a felénél nem is voltam magamnál. 5 körül a takarómba bugyolálva elcsoszogtam a fürdőszobába, amikoris rá jöttem, hogy nem hoztam ruhát. "Francba." motyogtam csukott szemmel. Egy helyben megfordultam és visszacsoszorásztam. Elővettem a kedvenc pólómat és farmeromat, és már valamivel gyorsabban vissza mentem a szentélyembe. A félórás tisztulás után már ugrándozva szökelltem a nagy tükör elé. Hosszú, világosbarna hajam fátyolként omlott a vállamra, és szinte beleolvadt a barna pólómba, amin egy rajzolt majom, egy zsiráf és egy madár hintázott. Úgy nézek ki, mint ahogy elképzeltem. Nem tartom magam gyönyörűnek, de megfelelek magamnak. Anya rikkantott, hogy menjünk, és én engedelmesen elindultam. Rápattantam a lépcsőkorlátra, és lecsúsztam. Imádom ezt csinálni! :D Beültünk a kocsiba és már robogtunk is.
Már majdnem elaludtam, amikor szólt anya, hogy megjöttünk. Gyorsan megpuszilt. "Vigyázz magadra!" "Jó anya."-mondtam. "Na menj. Várj!" *puszi-puszi* "Én megyek, jó? Szia!" "Jó oké." *puszi-puszi* "Szia!" "Szia! Tina!" "Igen?" "Vigyázz magadra!" "Oksa. Szia!" Huhh, nem gondoltam, hogy ennyire nehezen válik meg tőlem. Mintha a vágóhídra vitt volna. Még egy ideig integettem utána, aztán elindultam az osztályom felé. Vagyis asszem arra mentem. 5 fiú röhögcsélt valamin és egy lány a falnak támaszkodva várt. "Szasztok!" köszöntem a fiúknak, de rám se hederítettek. Én meg nem is zavartattam magamat, mentem tovább afelé a lány felé. Csak akkor láttam, hogy nem európai, amikor már egész közel voltam hozzá. Amikor észrevett, rám nézett, és félve elmosolyodott. "Szia!"-köszöntem. "Szia."-válaszolta, vagyis inkább lehelte. Nagyon félénk lehet. Egyáltalán nem erre számítottam. Azt hittem, hogy felvágós, pasizós csajok lesznek. Persze örülök, hogy nem így van. "Tina vagyok. Baj, ha idejövök?"-mutattam mellé. "Nem nem, dehogy!"-rázta meg ijedten a fejét. "Ja, én Naomi vagyok."-mosolyodott el. Szerintem egy kicsit erőltetett mosoly volt. Ijesztő vagyok? Vagy csak ő ilyen? Mindenesetre megpróbálom feloldani, hiszen biztosan nagyon kedves lány. Én is a falnak vágtam magam és összenéztünk. Kitört belőlünk a nevetés. És igazi nevetés volt. Hamarosan megnyugodtunk. Még kicsit mosolyogva megkérdeztem, hogy honnan jött. "Hát ez kicsit hosszú. De röviden Japánból."-aztán mosolygott. Visszamosolyogtam. "És miért nem Japánban jársz gimibe?" "Tudod, apukám magyar, anyukám meg izé..."-láttam rajta, hogy elszomorodott. "Mi a baj?"-kérdeztem és aggódva ránéztem. "Semmi, semmi."-rám nézett és mosolygott. "Szóval apám magyar és ezért ideköltöztünk. Csak amikor beíratott ide, még nem tudta, hogy az ország másik végében kap munkát. Úgyhogy ő most ott lakik, én meg itt."-megint mosolygott. Mindig mosolyog. Olyan jó kisugárzása van! "Óó értem."-és nem is tudom miért, én is elmosolyodtam. Ez ragályos... Mielőtt tovább dumálhattunk volna, megjelent egy másik lány. Vagyis hogy nem megjelent, hanem előrobbant. Hatalmas vörös lobonca lebegett mögötte, miközben ő finoman, de gyorsan futott. A fiúk lefüttyögték, mire ő futtában puszit dobott nekik. Lett is nagy felhajtás a fiúk között, de nem törődött velük. Mikor elénk ért, megállt. Csak most láttam, milyen szép. Még így kivörösödve is. A falnak támaszkodott és csak lihegett. "Alex."-mondta még mindig lihegve, amikor látta, hogy rá meredünk. "Én Tina, ő pedig Naomi."-mutattam magam mögé. Hátra fordultam, és Naomi hálásan nézett rám, hogy nem neki kellett bemutatkoznia. Alex mindkét kezével megfogta a derekát és kihúzta magát. "Na mi van? Nem megyünk?"-kérdezte. Naomira néztem és egy bugyuta pillantást váltottunk, majd értetlenül Alexra néztem. "Még csak 8 óra van." Erre kikerekedett a szeme. "Basszus ez most komoly? Ezért futottam?" "Úgy néz ki." "Hát ez állati. Na jó, akkor ismerkedjünk!"-erre kezet nyújtott és jól megrázta az enyémet. "Tehát Alexandra, de a barátaimnak csak Alex egyenesen Ausztráliából." Ausztrália? Japán? Mi van itt? Ez tuti nem valami hétköznapi kolesz. "Tina, őslakos vagyok." Erre mindketten felnevettek, aztán én is elmosolyodtam. Átnyújtotta a kezét Naominak, de ő először habozott, aztán bizonytalanul odanyújtotta ő is az övét. "Alex." "Én Naomi vagyok, Japánból." Hangos vihogással befordult az utcába 6 egymásba karoló lány. Nagyon ki voltak öltözve. Magas hangon, egyszerre köszöntek a fiúknak, akik erre kacsingattak. Na, itt lesz a pletykafészek. Alexra néztem, aki még mindig a lányokat nézte. Amikor célegyenesen felénk jöttek, Alex felénk fordult. "Ebből baj lesz. Ha szemétkednek, én nem állok jót magamért, most szólok!" Naomival csak bólogattunk. "Sziaasztok!" -mondta az egyik, és fanyalogva végig mért minket. Alex ezt viszonozta, de szerintem kicsit túlzásba esett. Erre a csaj meglepődött. "Na mi van szöszi, erre nem számítottál, mi?" "Na idefigyelj szivi, problémáink lesznek az elkövetkezendő 4 évben! Ahogy elnézem egymagad vagy, merthogy az a lúzer meg az anime félvér nem igen támogat. Nézz csak rájuk, mint az ökrök!"-erre a csorda felnevetett. Na jó, most lett elegem. (elég gyorsan) Azt még eltűröm, hogy engem sértegessen, Alex meg úgy nézem tud vigyázni magára, de Naomiról kopjon le! Megkedveltem szegényt, és nem tűröm hogy itt sértegesse. "Nem tudom hogy hívnak, de nem is érdekel. Szöszi! Nem is ismersz minket, minek jössz ide balhét csinálni? És egyáltalán nincs egyedül! Itt vagyunk neki mi, a barátai, neked viszont csak érdekbarátaid vannak, jobban mondva talpnyalók!" -a többi 5 lányra néztem-"Bocsi, ez csak következtetés, biztos jó fejek vagytok, de ez a csaj kibírhatatlan, úgyhogy ha tényleg a barátnői vagytok, akkor tanítsatok neki egy kis modort meg kedvességet oké?"-visszanéztem a meghökkent csajra-"És most, ha megbocsátasz, szeretnék tovább társalogni a barátaimmal." "Ri**nc."-mondta, és elment. "Hűű! Ez durva volt!"-mondta mosolyogva Alex, aztán átkarolt. "De ugye nem volt túl durva?"-kicsit megijedtem. Ez nálam a normális kategóriában van, tudok ennél szemétebb is lenni. Amúgy jól kezdem a gimit. Rögtön balhéba keveredek. "Jajj nem kell úgy betojni! Csak annyira volt az, amennyire megérdemlik." Ettől nem igazán nyugodtam meg, de mindegy. "Tényleg a barátaid vagyunk?"-kérdezte Naomi a hátam mögül. Hátranéztem. "Jajj bocsi lányok, nem akartam eldönteni helyettetek, csak..." "Jajj nem azért, örülök neki, hogy szerinted is barátnők vagyunk."-és kedvesen mosolygott."Te is Alex?" "Mi az hogy? Természetesen!"-és átölelt minket.

Bevezető

Szalai Tina vagyok, 15 éves és holnap megyek a gólyatáborba. Igen, hamarosan kezdem a gimit! Csak egy bajom van. Hogy kolesz. Félre ne értsetek, szeretem a társaságot meg minden, de az általánosban egy napot is alig bírtam ki, és most heti 5 teljes napot kellene! Basszus! Mondjuk talán ha jó társaságba kerülnék, vagy legalábbis jobba mint általánosban, akkor esetleg. Általánosban az volt, hogy mindenki másnak látott, mint aki valójában voltam. Akárhogyan próbálkoztam a pletykák által teremtett károkat helyrehozni, csak nagyobb baj lett belőle. 8.-ban feladtam a "Gondoljanak amit akarnak, ezt az 1 évet még kibírom." gondolattal. Nincs különösebb szükségem a társaságra, így igazam is lett, sőt, a jegyeim is jobbak lettek. Mondjuk sose voltam rossz tanuló, inkább az a jó erős 4-es, de most majdnem kitűnő lettem. Amúgy a kedvenc tantárgyam a földrajz meg a fizika, így hát logikus, hogy reál tagozatos suliba megyek. Remélem nem lesznek nagyon okoskodó osztálytársaim. Kaptam egy névsort is, amiből kiderült, hogy összesen 27-en leszünk az osztályban. Nem tudom, nekem egy kicsit sok. 15 lány, 12 fiú. 15 lány egy helyen... nem lesz ennek jó vége. Hogyha megint olyan pletykafészkek lesznek, mint amik tönkre vágták 8 évemet, akkor lesz itt ne mulass! De most megelőzöm őket. A gólyatáborban 100% Tina leszek és annyi emberrel ismerkedek össze, amennyivel csak tudok. Aztán ha így sincs valami rendben, akkor tuti velem van a baj...

Szereplők

Tina (az ő szemszögéből látjuk a dolgokat) budapesti lány. Nagyon kedves, de ha rájön az öt perc, akkor nem néz se Istent, se embert, mindent a földbe tipor. Mindenről tudni akar, de nem szereti, ha a kezébe nyomják a megoldást. Az anyjával él, aki jól keres, mégis egy kicsi lakásban laknak. Tina nem szeret nélkülözni, anyjának azonban ez a mániája. Folyton spórol valamire, de nem tudni, hogy mire.

Emili egy párizsi lány.

Mindene a divat, önbizalomhiányban sem szenved. Mindenhova egy csomó felesleges cuccot cipel, csak hogy minden esetre és be nem kalkulált programra felkészüljön. Tehetős családból való, Franciaországban mindenféle legendák keringenek a család múltjáról, bűneiről illetve az ősök maffia általi haláláról.

Naomi Jokohamából jött, japán-magyar "félvér", ha úgy tetszik.
Izgulékony, félénk típus, de magas szinten karatézik. (csak önvédelemből!!!) Zárkózott, Tinán kívül senkinek sem önti ki a lelkét. Jokohamai anyja gazdag, magyar apja viszont nem keres jól. Ez nem tudom, hogy jött össze, hiszen Naomi nem mondta, mi lett az anyjával. Lényeg a lényeg, hogy most az apjával van Magyarországon, így neki kéne ellátnia a lányát a szükséges dolgokkal (pl. ruha), de nem tudja megtenni. A lánynak alig ha van 7-8 pólója, és 2 nadrágot hord egész évben. Viszont ez szemmel láthatóan nem zavarja.

Alexandra egy ausztrál lány, tanyán nevelkedett, de ez első ránézésre nem látszik. Akkor is és most is magasról tesz a szabályokra, de ha baj van, rá  lehet számítani. Az emberekkel általában komor, gúnyos vagy agresszív. Ha valakivel nagyobb vitába kerül, akkor annak a kapcsolatnak már lőttek. Nem tud megbocsájtani.

Linda egy norvég faluból jött. Rendkívül okos, ő a csapat esze. Kalandvágyó és imád kísérletezni az új dolgokkal. Otthon van a modern technológiában, így az ember elsőre egy sexy kockának nézné, de ő biztosan több ennél. Csak az a baj, hogy sokat titkolózik, szinte semmit sem tudni róla, csakis azt, ami nyilvánvaló.