Fél 9-re van megdumálva a találka, Debrecenbe, ahol a suli van. Na mármost, ha szerencsénk van, oda érünk 2 óra alatt, így hát hajnali 4-kor keltem fel... pontosabban ébredtem. Nem is tudom, hányszor nyomtam meg a "Szundi" gombot, hiszen a felénél nem is voltam magamnál. 5 körül a takarómba bugyolálva elcsoszogtam a fürdőszobába, amikoris rá jöttem, hogy nem hoztam ruhát. "Francba." motyogtam csukott szemmel. Egy helyben megfordultam és visszacsoszorásztam. Elővettem a kedvenc pólómat és farmeromat, és már valamivel gyorsabban vissza mentem a szentélyembe. A félórás tisztulás után már ugrándozva szökelltem a nagy tükör elé. Hosszú, világosbarna hajam fátyolként omlott a vállamra, és szinte beleolvadt a barna pólómba, amin egy rajzolt majom, egy zsiráf és egy madár hintázott. Úgy nézek ki, mint ahogy elképzeltem. Nem tartom magam gyönyörűnek, de megfelelek magamnak. Anya rikkantott, hogy menjünk, és én engedelmesen elindultam. Rápattantam a lépcsőkorlátra, és lecsúsztam. Imádom ezt csinálni! :D Beültünk a kocsiba és már robogtunk is.
Már majdnem elaludtam, amikor szólt anya, hogy megjöttünk. Gyorsan megpuszilt. "Vigyázz magadra!" "Jó anya."-mondtam. "Na menj. Várj!" *puszi-puszi* "Én megyek, jó? Szia!" "Jó oké." *puszi-puszi* "Szia!" "Szia! Tina!" "Igen?" "Vigyázz magadra!" "Oksa. Szia!" Huhh, nem gondoltam, hogy ennyire nehezen válik meg tőlem. Mintha a vágóhídra vitt volna. Még egy ideig integettem utána, aztán elindultam az osztályom felé. Vagyis asszem arra mentem. 5 fiú röhögcsélt valamin és egy lány a falnak támaszkodva várt. "Szasztok!" köszöntem a fiúknak, de rám se hederítettek. Én meg nem is zavartattam magamat, mentem tovább afelé a lány felé. Csak akkor láttam, hogy nem európai, amikor már egész közel voltam hozzá. Amikor észrevett, rám nézett, és félve elmosolyodott. "Szia!"-köszöntem. "Szia."-válaszolta, vagyis inkább lehelte. Nagyon félénk lehet. Egyáltalán nem erre számítottam. Azt hittem, hogy felvágós, pasizós csajok lesznek. Persze örülök, hogy nem így van. "Tina vagyok. Baj, ha idejövök?"-mutattam mellé. "Nem nem, dehogy!"-rázta meg ijedten a fejét. "Ja, én Naomi vagyok."-mosolyodott el. Szerintem egy kicsit erőltetett mosoly volt. Ijesztő vagyok? Vagy csak ő ilyen? Mindenesetre megpróbálom feloldani, hiszen biztosan nagyon kedves lány. Én is a falnak vágtam magam és összenéztünk. Kitört belőlünk a nevetés. És igazi nevetés volt. Hamarosan megnyugodtunk. Még kicsit mosolyogva megkérdeztem, hogy honnan jött. "Hát ez kicsit hosszú. De röviden Japánból."-aztán mosolygott. Visszamosolyogtam. "És miért nem Japánban jársz gimibe?" "Tudod, apukám magyar, anyukám meg izé..."-láttam rajta, hogy elszomorodott. "Mi a baj?"-kérdeztem és aggódva ránéztem. "Semmi, semmi."-rám nézett és mosolygott. "Szóval apám magyar és ezért ideköltöztünk. Csak amikor beíratott ide, még nem tudta, hogy az ország másik végében kap munkát. Úgyhogy ő most ott lakik, én meg itt."-megint mosolygott. Mindig mosolyog. Olyan jó kisugárzása van! "Óó értem."-és nem is tudom miért, én is elmosolyodtam. Ez ragályos... Mielőtt tovább dumálhattunk volna, megjelent egy másik lány. Vagyis hogy nem megjelent, hanem előrobbant. Hatalmas vörös lobonca lebegett mögötte, miközben ő finoman, de gyorsan futott. A fiúk lefüttyögték, mire ő futtában puszit dobott nekik. Lett is nagy felhajtás a fiúk között, de nem törődött velük. Mikor elénk ért, megállt. Csak most láttam, milyen szép. Még így kivörösödve is. A falnak támaszkodott és csak lihegett. "Alex."-mondta még mindig lihegve, amikor látta, hogy rá meredünk. "Én Tina, ő pedig Naomi."-mutattam magam mögé. Hátra fordultam, és Naomi hálásan nézett rám, hogy nem neki kellett bemutatkoznia. Alex mindkét kezével megfogta a derekát és kihúzta magát. "Na mi van? Nem megyünk?"-kérdezte. Naomira néztem és egy bugyuta pillantást váltottunk, majd értetlenül Alexra néztem. "Még csak 8 óra van." Erre kikerekedett a szeme. "Basszus ez most komoly? Ezért futottam?" "Úgy néz ki." "Hát ez állati. Na jó, akkor ismerkedjünk!"-erre kezet nyújtott és jól megrázta az enyémet. "Tehát Alexandra, de a barátaimnak csak Alex egyenesen Ausztráliából." Ausztrália? Japán? Mi van itt? Ez tuti nem valami hétköznapi kolesz. "Tina, őslakos vagyok." Erre mindketten felnevettek, aztán én is elmosolyodtam. Átnyújtotta a kezét Naominak, de ő először habozott, aztán bizonytalanul odanyújtotta ő is az övét. "Alex." "Én Naomi vagyok, Japánból." Hangos vihogással befordult az utcába 6 egymásba karoló lány. Nagyon ki voltak öltözve. Magas hangon, egyszerre köszöntek a fiúknak, akik erre kacsingattak. Na, itt lesz a pletykafészek. Alexra néztem, aki még mindig a lányokat nézte. Amikor célegyenesen felénk jöttek, Alex felénk fordult. "Ebből baj lesz. Ha szemétkednek, én nem állok jót magamért, most szólok!" Naomival csak bólogattunk. "Sziaasztok!" -mondta az egyik, és fanyalogva végig mért minket. Alex ezt viszonozta, de szerintem kicsit túlzásba esett. Erre a csaj meglepődött. "Na mi van szöszi, erre nem számítottál, mi?" "Na idefigyelj szivi, problémáink lesznek az elkövetkezendő 4 évben! Ahogy elnézem egymagad vagy, merthogy az a lúzer meg az anime félvér nem igen támogat. Nézz csak rájuk, mint az ökrök!"-erre a csorda felnevetett. Na jó, most lett elegem. (elég gyorsan) Azt még eltűröm, hogy engem sértegessen, Alex meg úgy nézem tud vigyázni magára, de Naomiról kopjon le! Megkedveltem szegényt, és nem tűröm hogy itt sértegesse. "Nem tudom hogy hívnak, de nem is érdekel. Szöszi! Nem is ismersz minket, minek jössz ide balhét csinálni? És egyáltalán nincs egyedül! Itt vagyunk neki mi, a barátai, neked viszont csak érdekbarátaid vannak, jobban mondva talpnyalók!" -a többi 5 lányra néztem-"Bocsi, ez csak következtetés, biztos jó fejek vagytok, de ez a csaj kibírhatatlan, úgyhogy ha tényleg a barátnői vagytok, akkor tanítsatok neki egy kis modort meg kedvességet oké?"-visszanéztem a meghökkent csajra-"És most, ha megbocsátasz, szeretnék tovább társalogni a barátaimmal." "Ri**nc."-mondta, és elment. "Hűű! Ez durva volt!"-mondta mosolyogva Alex, aztán átkarolt. "De ugye nem volt túl durva?"-kicsit megijedtem. Ez nálam a normális kategóriában van, tudok ennél szemétebb is lenni. Amúgy jól kezdem a gimit. Rögtön balhéba keveredek. "Jajj nem kell úgy betojni! Csak annyira volt az, amennyire megérdemlik." Ettől nem igazán nyugodtam meg, de mindegy. "Tényleg a barátaid vagyunk?"-kérdezte Naomi a hátam mögül. Hátranéztem. "Jajj bocsi lányok, nem akartam eldönteni helyettetek, csak..." "Jajj nem azért, örülök neki, hogy szerinted is barátnők vagyunk."-és kedvesen mosolygott."Te is Alex?" "Mi az hogy? Természetesen!"-és átölelt minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése