// A suli első napján //
Reggel korán keltem, csak úgy pattogtam. Én nyaggattam anyát, hogy induljunk előbb. Ma egy szürke pólót és egy farmersortot vettem fel, és hajamat hagytam szokás szerint lógni. mindent elpakoltam, amit el akarok vinni az 5 napra. Anya ma fáradt lehetett, mert nagyon lassan értünk oda.
Mikor kiszálltam a kocsiból, megláttam a csajokat az ablakban. Felrohantam az emeletre, de belebotlottam Tomiba. "Hova-hova?" "A csajokhoz."-feleltem. "Ne segítsek?" Ezen meglepődtem. Segíteni? De csak 2 táska van nálam! "Köszi, de boldogulok magam is."-mondtam és mosolyogtam."Hát jó. Szia!" "Szia!" Ez meg mi volt? "Hé Tina! Na mi az, bepasiztál?" "Alex!"-felnéztem. A lányok egy emelettel voltak felettem és lehajolva rám mosolyogtak."Remélem már készen van a koporsód, mert most fogsz meghalni!"-kiáltottam, a hátamra dobtam a táskám, és felrohantam. Amikor már csak 2 méter választott el Alextől, akkor futásnak eredt, én meg rohantam utána, miközben majd meghaltam a röhögéstől. Alex berohant a szobába, én meg utána. Ledobtam a cuccom, és sarokba szorítottam. Aztán az ágyra rogytam a nevetéstől, Alex meg mellém zuhant, szintén a nevetéstől fulladozva. Mikor a többiek is beértek, már vizes volt a paplan, annyit sírtunk röhögés közben. Lassan lenyugodtunk. Aztán hirtelen azt láttam, hogy mindenki engem néz. "Mi az?"-kérdeztem kicsit ijedten. "Tina, mondanunk kell valamit. Nem rossz nyugi, látom, hogy sápadsz."-erre nagyot vigyorgott. Tényleg kicsit megijedtem, de akkor ha azt mondja, akkor nem gáz. "Már mind benne vagyunk, de csak akkor, ha te is. Szóval arról lenne szó, hogy meséltem szombaton anyáéknak, hogy milyen ari barátaim vannak, és meghívtak titeket. Ausztráliába, hozzánk! Egy hétre kikérnek minket. Na mit szólsz? De kérdezd meg anyukádat is. Ha benne vagy, akkor jövő héten megyünk!" "Fú Alex, hát persze hogy benne vagyok!" Megöleltem. Ez fantasztikus! Ausztrália a barátnőimmel. Ki nem hagynám! "Meg is kérdezem anyát." Kimentem a fürdőbe.
////////////////////¤\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\
Lehajtott fejjel jöttem ki. "Na, mit mondott?" "Hát, lányok. Nem tudom hogy tudjátok ezt feldolgozni, de..." "De mi?" "Mehetek!!"-és eleresztettem egy nem éppen halk JUHÉÉ-t. Mind az 5-en csináltunk egy hatalmas nagyölelést, közben ugráltunk!! "És akkor a tanyátokon fogunk lakni? A semmi közepén? Mit fogunk csinálni?" "Igen, nálunk, a bazi nagy semmi közepén, és természetesen megmutatom Ausztráliát! Jujj annyira izgatott vagyok! Írjátok fel, hogy mit akartok látni! Vagy nem is, mondjátok most!" "Úúú nézzünk kengurukat!" *cirip-cirip...cirip-cirip* "Most mi az?"-mondta Emili, aztán hangos nevetésben törtünk ki. Mikor már kifáradtunk, Linda feltett egy nem várt kérdést. (bár ezt már megszokhattuk volna tőle) "Alex, tudod, még csak alig néhány hete ismerjük egymást, de te máris egy álom utazásra viszel minket. Hogyhogy?" Ezen mindenki elgondolkozott. "Tudjátok, még soha nem voltak ennyire jó barátnőim, még ennyi időre se, így hát szeretném minden pillanatát kiélvezni." "Jajj Alex! Csak nem gondolod, hogy az utazás után otthagynánk?" "Nem is tudom, talán ha jobban megismertek, akkor...""Akkor csak még jobban fogunk kedvelni."-fejezte be Linda. Alex elmosolyodott. Kínos csend következett. Megint Linda mentett meg minket. "Hé lányok,tudtátok, hogy az első 2 hét tulajdonképpen csak ismerkedés, és határfeszegetés?" Rámeredtünk. Nem, ezt senki sem tudta. Csak Linda. "Ezt honnan tudod?"-kérdezte Naomi. "Háát..." "Na mondd csak Linda!" "Ám legyen. A tanáriban elkértem a gépet egy kicsit, adatokat keresni. Kiment a tanár, a levelező rendszerét bekapcsolva hagyta, csak kódot kellett beírni, azt meg piskóta volt feltörni. És ott olvastam, hogy valaki emlékeztette az ofőt erre. Hadd idézzek: És ne feledd! Az első 2 hétben nincs feleltetés, röpi, TZ, semmi! Hadd feszegessék a határokat, és ismerd meg őket, később könnyebb lesz rendre nevelni őket!" Mély csend. Már megint. Csak néztünk Lindára, de nem úgy, mint egy darab sz*rra, hanem úgy, mint egy istenre. Maga a bátorság is, hogy megpróbálja feltörni, és a másik, hogy sikerül is, aztán még hab a tortán, hogy nem bukott le, és a meggy az egész tetején, hogy hasznos infót szerzett meg, és még a blogomból is egy szakácskönyv lett. "Azta Linda! Mindig is tudtam, hogy okos vagy, dehogy ennyire!" "Köszönöm, ez hízelgő"-közben hátranyúlt, feldobta a haját és vigyorogva felfelé nézett-"de most már hagyjátok abba ezt a nézést plíz!" Mindenki abba hagyta. Erre összenevettünk. Én felálltam az ágyról és feltéptem a hatalmas szekrényt. 5 polc, 5 fiók és egy akasztórúd 10 vállfával rejtőzött a faépítményben. Szépen végigmértem a ruhákat, és már ebből is megtudtam állapítani, hogy melyik kinek a polca. A legalsón szépen összehajtogatott, katonás rendbe pakolt pólók és nadrágok pihentek, mellettük meg egy laptop. "Ez biztosan Lindájé." A következő polc szinte üres volt. Azonnal meg tudtam számlálni a szépen összepakolt ruhákat. 7 darab. Kemény 7 darab póló. A felsőkre még 2 hosszú farmernadrág volt felpakolva és még az aprócska ruhaépítmény mögött is volt valami, na de nem akartam turkálni Naomi cuccai között. "Igen, ez Naomi helye. A ruhatára pont olyan visszafogott, mint ő maga." A szegényes polc fölött, pont szemmagasságban tömve volt a hely az összehajtogatott pólókkal, ruhákkal, szoknyákkal, hosszú és rövid nadrágokkal. A színek nem voltak túl változatosak. Valamennyi fehér, rózsaszín vagy rózsás árnyalatú volt. "Emili. Ez tuti Emilié." Aztán eggyel feljebb behajigálva, egymás hegyén-hátán voltak a vad színű ruhák. Még egy fekete, gyárilag szétszaggatott nadrágszár is lelógott. "Ez biztos Alex holmija." A legfelső polc meg még tiszta volt. "Igen, az az én helyem." Visszasétáltam a táskámhoz, felmarkoltam a cuccom, aztán a szekrény előtt levágtam, majd egyesével felszedegettem, összehajtogattam őket és visszatettem a földre. Amikor minddel végeztem, egybe feltoltam a legfelső polcra. Néhány ruha összegyűrődött, de nem baj. Szépen becsuktam a fadoboz ajtaját, a lányokhoz fordultam és széttártam a kezeimet- "Lányok, üdvözöllek benneteket az első magyar tanítási napotokon!"
// A hét eseményei dióhéjban //
Csak tervezgettünk, amúgy tényleg minden úgy volt, ahogy azt Linda mondta. Tulajdonképpen semmit se tanulunk, és rajtunk kívül mindenki gyanútlanul szemtelenkedett. Tomival még összefutottunk párszor, de szerencsére mindig a "falka" védelme alatt voltam. Nem mintha félnék Tomitól, végül is rendes gyerek meg minden, de a fiúkkal sosem értettem szót. Ha gázos helyzetbe kerültem, akkor valamelyik barátosném válaszolt helyettem. Ilyenkor egy "Köszi, hogy megmentetted az életem." pillantást váltok velük.
Pénteken alig akartam haza menni. Megdumáltuk, hogy Alex nagybátyja fog utaztatni minket, és értem jön. "Nem is találhatnánk jobb utazótársat! Pont letojja, hogy mit csinálunk, csak élve legyünk vele, amikor haza kell utazni."-mesélte Alex. Magyarul oda megyünk ahova akarunk és amikor akarunk. Csak mi öten. Öt 15 éves lány, felügyelet nélkül Ausztráliában...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése